Hello, Ödi vagyok a rossz kisfiú! 🙂 Ha hiszed, ha nem, rengeteg sztorim van a szállodai nyaralásommal kapcsolatban. Anyuci sokszor azt mondja, hogy neki egyáltalán nem pihenés, ha elmegyünk hosszú hétvégére, mert minden másodpercben engem kell figyelni, és ő egyáltalán nem tud kikapcsolódni. Pedig szerintem nagyon kalandos egy ilyen hosszú hétvége!
Legutóbb már az odaút is izgalmasra sikeredett. Apa úgy megtömte a csomagtartót, hogy hátrafelé már egyáltalán nem lehetett kilátni. Anya szólt is neki ezért. Apa azt felelte, hogy ne foglalkozzon vele, mert úgyis előre megyünk, így elég, ha arra lát. Anyát számlátomást ez a válasz nem nyugtatta meg, de nem akart rögtön balhézni. De amikor elénk hajtott egy lovas kocsi az úton, és apa úgy beletaposott a fékbe, hogy csikorogtak a kerekek, az nagyon izgi volt! Én jól be voltam csatolva, így megúsztam az újabb találkozást a DVD monitorral, amiről az előző bejegyzésben olvashatsz. Viszont nagyon közelről találkoztam egy csomó dologgal.
A fülem mellett száguldott el egy tollas ütő, meg a homokozó vödröm és a fejemre hullott néhány strandpapucs. A legviccesebb az volt, amikor rám dőlt egy komplett tálca süti, amit a nagyi erőltetett ránk azzal a dumával, hogy milyen jól fog jönni az úton. Hát erre senki nem gondolt, hogy így fog jönni az úton. Kb. negyvennel landolt az ölemben. Amúgy tök fincsi volt, és az idejét sem tudom, hogy mikor ehettem legálisan csokit a könyökhajlatomból.
Azért anya agyában itt elcsattant valami, amit szó szerint nem írok le, mert akkor hosszú hetekig nem nézhetnék mesét! Amikor lecsitultak a kedélyek, anyuci kitalálta, hogy popsitörlővel letörölgeti rólam a sütidarabokat. Na, találjátok ki, hol volt a pelenkázótáska? Nyertetek! A csomagtartóban, legalul. Szegény apa ezért is kapott. Amikor letisztogattak, minden a helyére került, és mehettünk tovább a szálloda felé. A bazinagy kapkodásban anyáék elfelejtették hátradönteni az ülésemet, ezért mire megérkeztünk, nagyon el volt zsibbadva a nyakam, mert elaludtam az ülésben. Kicsit pityeregtem ettől, de örültem, hogy megérkeztünk erre a csudiklassz helyre. Már a parkolóból látszott egy szupcsi játszótér és egy medence. Sajna nem sokáig élvezhettem a bámészkodást, mert anyu észrevette, hogy egy kis csoki maradt az ülésemben a sütiről és az kellemesen szétkenődött a hátsó felemen. Apával egyöntetűen állították, hogy ez egész máshogy néz ki, mint ami. Így ezzel a kellemetlen tudattal kellett betoppannom a szállodában. A következő bejegyzésben elmesélem, hogy mik történtek velem ebben a szuper szállodában!
Ödi szállodába megy! – 1. rész
2012 augusztus 24. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Hello, Ödi vagyok a rossz kisfiú! 🙂 Ha hiszed, ha nem, rengeteg sztorim van a szállodai nyaralásommal kapcsolatban. Anyuci sokszor azt mondja, hogy neki egyáltalán nem pihenés, ha elmegyünk hosszú hétvégére, mert minden másodpercben engem kell figyelni, és ő egyáltalán nem tud kikapcsolódni. Pedig szerintem nagyon kalandos egy ilyen hosszú hétvége!
Legutóbb már az odaút is izgalmasra sikeredett. Apa úgy megtömte a csomagtartót, hogy hátrafelé már egyáltalán nem lehetett kilátni. Anya szólt is neki ezért. Apa azt felelte, hogy ne foglalkozzon vele, mert úgyis előre megyünk, így elég, ha arra lát. Anyát számlátomást ez a válasz nem nyugtatta meg, de nem akart rögtön balhézni. De amikor elénk hajtott egy lovas kocsi az úton, és apa úgy beletaposott a fékbe, hogy csikorogtak a kerekek, az nagyon izgi volt! Én jól be voltam csatolva, így megúsztam az újabb találkozást a DVD monitorral, amiről az előző bejegyzésben olvashatsz. Viszont nagyon közelről találkoztam egy csomó dologgal.
A fülem mellett száguldott el egy tollas ütő, meg a homokozó vödröm és a fejemre hullott néhány strandpapucs. A legviccesebb az volt, amikor rám dőlt egy komplett tálca süti, amit a nagyi erőltetett ránk azzal a dumával, hogy milyen jól fog jönni az úton. Hát erre senki nem gondolt, hogy így fog jönni az úton. Kb. negyvennel landolt az ölemben. Amúgy tök fincsi volt, és az idejét sem tudom, hogy mikor ehettem legálisan csokit a könyökhajlatomból.
Azért anya agyában itt elcsattant valami, amit szó szerint nem írok le, mert akkor hosszú hetekig nem nézhetnék mesét! Amikor lecsitultak a kedélyek, anyuci kitalálta, hogy popsitörlővel letörölgeti rólam a sütidarabokat. Na, találjátok ki, hol volt a pelenkázótáska? Nyertetek! A csomagtartóban, legalul. Szegény apa ezért is kapott. Amikor letisztogattak, minden a helyére került, és mehettünk tovább a szálloda felé. A bazinagy kapkodásban anyáék elfelejtették hátradönteni az ülésemet, ezért mire megérkeztünk, nagyon el volt zsibbadva a nyakam, mert elaludtam az ülésben. Kicsit pityeregtem ettől, de örültem, hogy megérkeztünk erre a csudiklassz helyre. Már a parkolóból látszott egy szupcsi játszótér és egy medence. Sajna nem sokáig élvezhettem a bámészkodást, mert anyu észrevette, hogy egy kis csoki maradt az ülésemben a sütiről és az kellemesen szétkenődött a hátsó felemen. Apával egyöntetűen állították, hogy ez egész máshogy néz ki, mint ami. Így ezzel a kellemetlen tudattal kellett betoppannom a szállodában. A következő bejegyzésben elmesélem, hogy mik történtek velem ebben a szuper szállodában!