A pelusról való leszoktatás a szülők egyik legnagyobb mumusa. Az óvodában már elvárás, hogy a gyerekek csak szobatisztán kerüljenek be, ami érthető, hiszen ez az intézmény nincs felkészülve a pelenkásokra, és 3 éves korban már szobatiszták lehetnek a gyerekek. A megfelelő időpont kiválasztása nem egyszerű. A szobatisztaság alapfeltétele ugyanis, hogy a gyermek szervezete elég érett legyen ahhoz, hogy saját maga tudja szabályozni a vizelet- és székletürítést, ehhez pedig az idegrendszer megfelelő fejlettségére van szükség. Hiába szeretnénk tehát, hogy az egyéves gyermekünk elkezdjen bilizni, egyrészt nem fogja érteni, hogy mit akarunk tőle, másrészt pedig a szervezete sem képes erre. Tehát ha az ismerős anyuka meséli büszkén, hogy az ő porontya már a bilin üldögél, és belepisil, akkor valószínűleg csak annak az eredménye, hogy hosszú időt tölt a gyermek a bilin, és véletlenül sikerül a művelet.
A gyerekek nagyjából kétéves korukra érnek meg annyira, hogy elkezdhessünk foglalkozni a kérdéssel. Ekkor már érzi, hogy mikor kell pisilnie vagy kakilnia, és előbb-utóbb a nedves pelenka is zavaró lesz számára. Érdemes megfigyelni, hogy mikor telik el hosszabb idő úgy, hogy a pelus száraz marad, és nem szabad kihagyni a beszélgetést sem erről. A gyerekek ekkor már nagyjából megértik, hogy miről van szó, és elkezdhetjük a szoktatást.
Az első, és legfontosabb, hogy a gyerekek utánozva tanulnak, így érdekelni fogja őket az is, hogy mi történik a lakás legkisebb helyiségében. Ne csukjuk ki őt a wc-ből, ha nekünk van dolgunk, legalább néhány alkalommal láthassa, hogy miért járunk oda, mutassuk meg neki a wc-t, a wc papírt, és beszélgessünk el vele, hogy mindez mire való. Nagyon oda kell figyelni, hogy a beszélgetések során ne alakítsunk ki benne szégyenérzetet, és biztosítsuk róla, hogy ez egy természetes folyamat, de találjuk meg az egyensúlyt, és a szoktatás során neveljük arra, hogy később ezeket a fürdőszoba magányában, egyedül illik majd megoldania.
Érdemes tehát a tapasztalatok alapján megfelelő időpontot választani a bili első használatára (ami lehet akár szűkítővel felszerelt wc is, de a kicsiknek kényelmesebb a bili eleinte). Lehet ez a lefektetések előtt, ébredés után, étkezés előtt vagy után. Érdemes kérdezgetni is, hogy kell-e wc-re mennie, így megtanulja, hogy szóljon, ha szükséges.
Ha nyári időszakra tudjuk tenni az első próbát, a pelenkát egyszerűbb elhagyni, és bugyit adni a gyerkőcre, hiszen nem fog megfázni akkor sem, ha nem sikerül odaérni időben a bilihez. Ha a gyerek bepisil, meséljünk neki arról, hogy ez mi volt, és néhány percig hagyjuk rajta a nedves bugyit, érezni fogja a kényelmetlenséget. Ugyanezt megtehetjük leszoktató pelenkával is, ami nem zárja magába teljesen a nedvességet, és a gumis dereka lehetővé teszi, hogy a bugyihoz hasonlóan lehúzhassuk, ha bilizés jön. A gyerkőcöt ismertessük meg a saját produktumával is, persze úgy, hogy nem játék, de ne is féljen tőle.
Ha a nappali bilizés már megy is, az éjszakai időszak még pelenkában telik majd, hiszen ez egy hosszabb idő, amit ki kell bírni. Lefekvés előtt biliztessünk, és ha eljön az a nap, amikor reggel már száraz pelenkával ébred, megpróbálhatjuk a pelusmentes alvást. Ilyenkor az ágy védelméről azért még gondoskodjunk egy vízálló lepedővel, de innen már gyorsabban megy majd a leszokás.
Ne felejtsük el megdicsérni a gyerkőcöt, ha sikerül bilizni, de ne essünk abba a hibába, hogy túlzásba visszük, és akár ajándékozunk, mert ennek a folyamatnak természetessé kell válnia, de persze fontos a visszajelzés, hiszem a gyereknek is tudnia kell, hogy jó úton halad.
Ha baleset éri akár napközben, akár éjszaka, semmiképpen se büntessük, és ne kiabáljunk vele, hiszen neki is időre van szüksége, ráadásul szorongóvá válhat emiatt.
Ha a gyermekünk eléri a megfelelő kort, elég érett lesz a szobatisztasághoz, és nem kell aggódnunk a pelusról való leszokás miatt. Elképzelhető, hogy ő maga fogja majd kérni, hogy vegyük le róla a pelenkát, és idővel – 3 éves kor körül – kialakul a teljes szobatisztaság. A későbbiekben ritkán ugyan, de előfordulhat egy-egy bepisilés, ez nappal jellemzően azért van, mert a gyerek roppant elfoglalt (a játék fontosabb), és elfeledkezik magáról, éjjel pedig előidézheti akár egy megfázás is. Ha csak nagyon ritkán fordul elő ilyesmi, ne aggódjunk miatta, hamarosan ki fogja nőni, viszont a később visszatérő rendszeres bepisilésről érdemes beszélgetni a gyerekorvossal.
Szobatisztaságra szoktatás
2014 március 2. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
A gyerekek nagyjából kétéves korukra érnek meg annyira, hogy elkezdhessünk foglalkozni a kérdéssel. Ekkor már érzi, hogy mikor kell pisilnie vagy kakilnia, és előbb-utóbb a nedves pelenka is zavaró lesz számára. Érdemes megfigyelni, hogy mikor telik el hosszabb idő úgy, hogy a pelus száraz marad, és nem szabad kihagyni a beszélgetést sem erről. A gyerekek ekkor már nagyjából megértik, hogy miről van szó, és elkezdhetjük a szoktatást.
Az első, és legfontosabb, hogy a gyerekek utánozva tanulnak, így érdekelni fogja őket az is, hogy mi történik a lakás legkisebb helyiségében. Ne csukjuk ki őt a wc-ből, ha nekünk van dolgunk, legalább néhány alkalommal láthassa, hogy miért járunk oda, mutassuk meg neki a wc-t, a wc papírt, és beszélgessünk el vele, hogy mindez mire való. Nagyon oda kell figyelni, hogy a beszélgetések során ne alakítsunk ki benne szégyenérzetet, és biztosítsuk róla, hogy ez egy természetes folyamat, de találjuk meg az egyensúlyt, és a szoktatás során neveljük arra, hogy később ezeket a fürdőszoba magányában, egyedül illik majd megoldania.
Érdemes tehát a tapasztalatok alapján megfelelő időpontot választani a bili első használatára (ami lehet akár szűkítővel felszerelt wc is, de a kicsiknek kényelmesebb a bili eleinte). Lehet ez a lefektetések előtt, ébredés után, étkezés előtt vagy után. Érdemes kérdezgetni is, hogy kell-e wc-re mennie, így megtanulja, hogy szóljon, ha szükséges.
Ha nyári időszakra tudjuk tenni az első próbát, a pelenkát egyszerűbb elhagyni, és bugyit adni a gyerkőcre, hiszen nem fog megfázni akkor sem, ha nem sikerül odaérni időben a bilihez. Ha a gyerek bepisil, meséljünk neki arról, hogy ez mi volt, és néhány percig hagyjuk rajta a nedves bugyit, érezni fogja a kényelmetlenséget. Ugyanezt megtehetjük leszoktató pelenkával is, ami nem zárja magába teljesen a nedvességet, és a gumis dereka lehetővé teszi, hogy a bugyihoz hasonlóan lehúzhassuk, ha bilizés jön. A gyerkőcöt ismertessük meg a saját produktumával is, persze úgy, hogy nem játék, de ne is féljen tőle.
Ha a nappali bilizés már megy is, az éjszakai időszak még pelenkában telik majd, hiszen ez egy hosszabb idő, amit ki kell bírni. Lefekvés előtt biliztessünk, és ha eljön az a nap, amikor reggel már száraz pelenkával ébred, megpróbálhatjuk a pelusmentes alvást. Ilyenkor az ágy védelméről azért még gondoskodjunk egy vízálló lepedővel, de innen már gyorsabban megy majd a leszokás.
Ne felejtsük el megdicsérni a gyerkőcöt, ha sikerül bilizni, de ne essünk abba a hibába, hogy túlzásba visszük, és akár ajándékozunk, mert ennek a folyamatnak természetessé kell válnia, de persze fontos a visszajelzés, hiszem a gyereknek is tudnia kell, hogy jó úton halad.
Ha baleset éri akár napközben, akár éjszaka, semmiképpen se büntessük, és ne kiabáljunk vele, hiszen neki is időre van szüksége, ráadásul szorongóvá válhat emiatt.
Ha a gyermekünk eléri a megfelelő kort, elég érett lesz a szobatisztasághoz, és nem kell aggódnunk a pelusról való leszokás miatt. Elképzelhető, hogy ő maga fogja majd kérni, hogy vegyük le róla a pelenkát, és idővel – 3 éves kor körül – kialakul a teljes szobatisztaság. A későbbiekben ritkán ugyan, de előfordulhat egy-egy bepisilés, ez nappal jellemzően azért van, mert a gyerek roppant elfoglalt (a játék fontosabb), és elfeledkezik magáról, éjjel pedig előidézheti akár egy megfázás is. Ha csak nagyon ritkán fordul elő ilyesmi, ne aggódjunk miatta, hamarosan ki fogja nőni, viszont a később visszatérő rendszeres bepisilésről érdemes beszélgetni a gyerekorvossal.