Szülés utáni depresszió! Mítosz vagy valóság
2012 október 26. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Bevallom ez a téma nekem újdonság és hihetetlen számba menő dolognak tűnt, amíg nem találkoztam vele, vagyis nem tapasztalhattam meg a saját bőrömön. Úgy gondoltam, hogy a szülés utáni depresszió egyrészt kitalálmány, másrészt nem lehet olyan nagy cucc, ha mégis létezik, mert nincs megfogható tünete, nem látszik ki. Hát ez nem így van. Igenis van szülés utáni depresszió és vannak is tünetei, de nem mindenkinél egyformán jelentkezik. Ugyan eltelt 13 év az első szülésem óta, amikor nálam is jelentkezett ez a nem éppen szimpatikus „betegség”, de még vannak elég éles emlékeim abból az időből.
Tudom, hogy mostanában más szelek fújnak, a nők többsége a harmincas éveinek derekán vállalnak első babát és talán érettebbnek, felnőttebbnek, érzelmileg és egzisztenciálisan is kiegyensúlyozottabbnak látszanak. Az én estem nem ilyen volt. Mindössze 24 éves voltam, nem volt saját lakásunk, nem voltunk összeházasodva, a vállalkozásunkban jöttek a bukfencek, és sorolhatnám még tovább is, de nem ez a lényeg. Azt viszont tudom, főleg a mostani eszemmel, hogy egy 24 éves nőnek, akinek nincsenek igazán korlátai és nem is tervezett még gyereket, annak bizony komoly megpróbáltatást jelent egy kisbaba érkezése. Engem is magával rántott a depresszió, de erre már csak akkor jöttem rá, amikor túl voltam rajta és el tudtam magyarázni, hogy mi is volt a bajom.
A kisbaba jövetele, egy teljesen új időszámítás kezdetét jelenti. Ez tény. Már semmi nem lesz úgy, ahogy régen volt, nem feltétlen magunk irányítjuk az életünket, mert ott lesz az a pici baba, aki mindent megváltoztat. Nem könnyű elfogadni, de muszáj és megéri! Nem szabad Őt hibáztatni a történtekért a változásokért. Ő minket választott szülőnek és ezt dicsőségként, kiváltságként kell felfogni. Adott feladatot bőséggel a jövőre, de ez édes teher. Minden pillanatban hálásnak kell lenni, hogy megadathatott a csoda, hogy anya lessek. Van, akinek ez nem adatik meg, pedig minden vagyonát, a fél karját is oda adná, hogy átélhesse ennek a szerepnek minden gyönyörűségét és minden fájdalmát.
Úgy gondolom, hogy el lehet keseredni, friss szülőként, bizonytalan jövőképpel, új szerepben, hatalmas felelősség felvállalásával, de nincs az az állapot, amiben az a megoldás, hogy a gyerekben kárt tegyek. Ha valaki olyan tüneteket tapasztal magán, hogy nem lát kiutat és mélységes teherként éli meg az első heteket, akár hónapokat és a gyereket teszi ezért felelőssé, az sürgősen forduljon szakemberhez, mert van rá segítség. Egy jó beszélgetés, egy együtt érző hozzá állás, akár egy lelki simogatás is nagyon sokat tud segíteni. Ha komolyabb a probléma, gyógyszerrel is kezelhető. Tudom, hogy nem könnyű átvészelni ezt az időszakot, de elmúlik! Ígérem! Senkit nem jó áltatni azzal, hogy egy baba érkezése nem hordoz magában komoly változásokat. Igen nehéz a kezdet, de minden kezdet nehéz. Egy új munkahelyre való beilleszkedés is nehéz és eltarthat hónapokig. A jogosítvány átvétele után a forgalomban való helytállás sem könnyű, de hozhatnék még számos példát, a lényeg az, hogy nekünk kell megbirkózni vele.
Forrás: Bébiguru magazin
Edina
A Mini-Manó Babacentrum megálmodója
Szülés utáni depresszió… mítosz vagy valóság?
2013 szeptember 5. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Tudom, hogy mostanában más szelek fújnak, a nők többsége a harmincas éveinek derekán vállalnak első babát és talán érettebbnek, felnőttebbnek, érzelmileg és egzisztenciálisan is kiegyensúlyozottabbnak látszanak. Az én estem nem ilyen volt. Mindössze 24 éves voltam, nem volt saját lakásunk, nem voltunk összeházasodva, a vállalkozásunkban jöttek a bukfencek, és sorolhatnám még tovább is, de nem ez a lényeg. Azt viszont tudom, főleg a mostani eszemmel, hogy egy 24 éves nőnek, akinek nincsenek igazán korlátai és nem is tervezett még gyereket, annak bizony komoly megpróbáltatást jelent egy kisbaba érkezése. Engem is magával rántott a depresszió, de erre már csak akkor jöttem rá, amikor túl voltam rajta és el tudtam magyarázni, hogy mi is volt a bajom.
A kisbaba jövetele, egy teljesen új időszámítás kezdetét jelenti. Ez tény. Már semmi nem lesz úgy, ahogy régen volt, nem feltétlen magunk irányítjuk az életünket, mert ott lesz az a pici baba, aki mindent megváltoztat. Nem könnyű elfogadni, de muszáj és megéri! Nem szabad Őt hibáztatni a történtekért a változásokért. Ő minket választott szülőnek és ezt dicsőségként, kiváltságként kell felfogni. Adott feladatot bőséggel a jövőre, de ez édes teher. Minden pillanatban hálásnak kell lenni, hogy megadathatott a csoda, hogy anya lessek. Van, akinek ez nem adatik meg, pedig minden vagyonát, a fél karját is oda adná, hogy átélhesse ennek a szerepnek minden gyönyörűségét és minden fájdalmát.
Úgy gondolom, hogy el lehet keseredni, friss szülőként, bizonytalan jövőképpel, új szerepben, hatalmas felelősség felvállalásával, de nincs az az állapot, amiben az a megoldás, hogy a gyerekben kárt tegyek. Ha valaki olyan tüneteket tapasztal magán, hogy nem lát kiutat és mélységes teherként éli meg az első heteket, akár hónapokat és a gyereket teszi ezért felelőssé, az sürgősen forduljon szakemberhez, mert van rá segítség. Egy jó beszélgetés, egy együtt érző hozzá állás, akár egy lelki simogatás is nagyon sokat tud segíteni. Ha komolyabb a probléma, gyógyszerrel is kezelhető. Tudom, hogy nem könnyű átvészelni ezt az időszakot, de elmúlik! Ígérem! Senkit nem jó áltatni azzal, hogy egy baba érkezése nem hordoz magában komoly változásokat. Igen nehéz a kezdet, de minden kezdet nehéz. Egy új munkahelyre való beilleszkedés is nehéz és eltarthat hónapokig. A jogosítvány átvétele után a forgalomban való helytállás sem könnyű, de hozhatnék még számos példát, a lényeg az, hogy nekünk kell megbirkózni vele.