Túl hideg van kint játszani?
2013 március 28. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Manapság a telek már nem olyanok, mint régen, nincs novembertől februárig hó, van viszont jeges szél, eső, fagy, és ezek tetszőleges kombinációja, ami mind azt eredményezi, hogy a lurkókkal nem fogsz tudni a szabadban játszani minden nap. Megpróbálunk segíteni, hogy elkerülhesd a hajtépést, és a délután munkából hazatérő apuka is rátok ismerjen.
Ha le akarod ültetni:
1. Gyurma – zsíros is, sokszor ragacsos is, de a szobrászpalánták nagyon élvezik. Előzd meg a bajt, és vegyél fél méter viaszos vásznat, amit a gyerek asztalára vagy a nagy asztalra tehetsz. Nem túl szép, de könnyű lemosni, és nem csak a gyurmázáshoz tökéletes védőfelszerelés. És ha már védőfelszerelés, akkor etetőkabát. Létezik nagyobb méretben is, és a szülők nagyon hamar áldani fogják a kitalálóját.
2. Festék – nem zsíros, viszont foltot hagy, és könnyű vele fröcskölni. A védőfelszerelés ugyanaz, mint a gyurmánál. Ha kicsi a szobafogságban senyvedő gyermek, akkor kézzel, ha nagyobb, akkor ecsettel lehet ügyeskedni. Jó dolog a fantázia, de az előrelátó szülő nyomtathat vagy rajzolhat néhány oldalnyi kifestőt, így mindig van mit bedobni, ha a csemete unni kezdené a dolgot.
3. Zsírkréta – a kicsik könnyen megmarkolják, nem törik ki a hegye, nem kell hegyezni, a színes cerka mellett tökéletes rajzeszköz. Nem jár akkora macerával, mint a festék, de azért arra vigyázz, hogy a szőnyegbe ne tapossátok bele az esetleg leeső darabokat.
4. Színes ceruza – ne legyen tűhegyes, de lehessen jól használni. Nyomtass a lurkónak színezőt, és készíts haza néhány apró matricát, hogy a legszebb rajzért jutalmat is kaphasson.
5. Mesekönyv – biztos rád fér egy kis pihenés, tekintsd ezt annak. Keressétek meg a kedvenc mesekönyvet, és olvassatok egy jót. Ha már ismerős a mese, osszátok ki a szerepeket, és játsszátok is el. És már vissza is kanyarodhatunk a színes cerkákhoz, mert ha vége a mesének, le is lehet rajzolni, hogy legyen mit vinni a nagyinak legközelebb.
Ha felnőttest akar játszani:
Minden gyerek akar felnőttest játszani, mert az annyira szuper! Ha csak játékról van szó, érdemes felkészülni pár olyan dologgal, amit te is használsz, mert egészen biztosan szükség lesz rá a minivilágban. Ilyen a tűzhely, vasaló, porszívó, és bármilyen háztartási eszköz. Ha nem csak játékról van szó, akkor ugyan lassabban lesz kész az ebéd, egész délután tart majd a portörlés, de a gyerekek ezt imádják, ráadásul így esélyt adsz magadnak, hogy később sem leszel anyarabszolga, hanem kamaszkorban hajlandó lesz kitakarítani a szobáját, és kenni egy vajas kenyeret magának. Varrj egy kis kötényt a konyhai munkához, készítsd oda a fellépőt, hogy a lurkó elérje a konyhapultot, és már gyúrhatjátok is együtt a tésztát, lehet rizsben nyúlkálni (az nagyon jó dolog), az odakészített hozzávalókat segíthet bele tenni az ételbe, és így biztos, hogy sokkal finomabb lesz az ebéd.
Ha már nem akar ülni, és a főzőcske sem elég:
Minden gyereknek van mozgásigénye. Általában extra. Viszont ha nekik ez kell, valahogy meg kell oldani a szobában is. Ha tényleg esélytelen kijutni a szabadba, viszont a gyerkőcben túlteng az energia, akkor told szét a foteleket, tegyetek be valami zenét, és találjatok ki valami mozgást. Ugráljatok, táncoljatok, fetrengjetek a földön, tornázzatok, énekeljetek. Mutassa meg a gyerek, hogy mi a feladat, és te jó szülő módjára hajtsd végre. Persze mindezt próbáld úgy megoldani, hogy csak olyat engedj neki, amit később is megtehet majd, mert ha ez egyszeri alkalom, nem fogja érteni később a tiltást.
És egy joker ötlet: hívd át a szomszéd gyerekeket. Ha többen vannak, akkor ugyan nagyobb a ramazuri, de biztos, hogy sokkal jobban elfoglalják magukat, te pedig traccsolhatsz egyet a másik anyukával.
Minden gyanús, ami nem kínai?
2012 augusztus 16. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Manapság szkeptikusak vagyunk, ha valamire nem a Made in China felirat van írva. Megfordult a fejünkben, amikor más nemzetet tüntetnek fel gyártóként, lehet, hogy nem is ott csinálják, hanem átcímkézik a termékeket. Ha mégis Európában készül, akkor pedig biztos marha drága. Babaholmik esetében különösebb sok kínai termékkel találkozunk a boltban, szinte nem is tud felnőni úgy egy gyerek, hogy elkerülje a Made in China feliratot a játékain stb.
Hogy ez jó vagy rossz? Inkább ne menjünk ebbe bele, mert nálam okosabb emberek sem tudnak megnyugtató választ adni erre a kérdésre.
De vegyük górcső alá, mégis milyen babatermékek azok, amiket nem Kínában gyártanak. Magyarországon még gyártódik néhányféle babaruha, véleményem szerint kiemelkedő minőségben, és az utóbbi időben már a designnal sem vagyunk lemaradva az európai trendektől. Világszínvonalon gyártanak Magyarországon légzésfigyelőket, és büszkék lehetünk arra, hogy az orrszívós porszívó magyar találmány. Ágyneműt is varrnak itthon, de annak alapanyaga általában távol-keleti. Lengyel barátaink babakocsigyártással szépítik az európai babagyártási statisztikát. Az autóbiztonsági ülésekből a csúcskategóriát még Európában gyártják, de ott is fellelhető egy-egy kínai darab.
Éppen ezért nagyon örültem a meghívásnak, amikor az olaszországi CAM cég meghívott a gyárukba gyárlátogatásra, és a legújabb kollekciójuk bemutatójára. Gondoltam, most kiderült, mennyire made in Italy a Made in Italy a CAM és NN babakocsik esetében. Ugyan ők mindig állították, hogy Olaszországban készülnek a termékek, de néhány babakocsijuk nagyon hasonló árban van, mint a kínai konkurensek, ezért nyilván nekünk is gyanús volt, hogy csinálják.
Amikor megérkeztünk a gyárhoz, azonnal átérezhettük az olaszos életérzést, a gyár tulajdonosa és annak lánya fogadott minket és egy gyönyörű, tóparti vendéglőbe ismerkedhettünk meg az olasz gasztronómia csodáival. Másnap reggel szintén ők fogadtak minket és megnézhettük a gyárat, ami minden elképzelésünknél nagyobb méretű, és német üzemeket felülmúlóan jól szervezett volt. Fényképezőgépemmel sikerült egy-két munkafolyamatot elcsípni, ugyan nem túl jó minőségben, de megosztom veletek, hogy mit is láttam.
Rá is kérdeztem, hogy mikor kerülhet Made in Italy felirat a babakocsikra. Nagyon meglepődtem a válaszon, mert még a szövetnek is Olaszországban kell készülnie ahhoz, hogy ráírják a termékre, hogy Made in Italy, mert azt természetesen láttuk, hogy a fémet a helyszínen hajlítják, a műanyagüzem ontja magából a kisebb-nagyobb alkatrészeket, de szövetet nem láttunk a gyár területén. A speciális babakocsihoz készült kelméket Olaszország különböző részeiről szerzik be. Annyira elkötelezettek a Made in Italy szlogen hitelessége iránt, hogy ott jártunkkor hozták a műanyag granulátumokat a fröccsöntő üzembe és még ezeknek a zsákján is Made in Italy feliratot láttunk. Ők meggyőztek róla, hogy lehet versenyképes, kiváló minőségű termékeket versenyképes áron európai gyártásban is is babakocsikat készíteni. Reméljük, hogy egyre több jó példát tudunk majd itt bemutatni.
Ödi utazik
2012 július 30. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Hát ez elég rég volt, tán két vagy három éves lehettem, de emlékeimben olyan, mintha tegnap lett volna. Tudnod kell rólam, hogy imádok utazni, főleg kocsival, mert az bazijó, kivéve, hogy beszíjaznak az ülésbe, mint egy elmebeteget. A fotelkám egész kényelmes, de ott van az az öv. Hát, azt nagyon utálom!
Anyuci, amikor bekapcsol, az egyik kezével mindig hátratol, majd a másik kezével a lábam közt lógó madzagot meghúzza és úgy beszorít az ülésbe, hogy teljesen beletapadok, mint Gagarin bácsi a kilövés pillanatában. Őt egyszer láttam a tévében, jól oda volt passzírozva a székéhez. Mondjuk azt nem igazán értem, hogy hová tűntek a színek Gagarin bácsi adása alatt a tévéből?! Biztos elvesztek, mert annyira régen volt.
Szóval az övet utálom, de apa szerint muszáj, nehogy kirepüljek az ülésemből, ha fékez. Lehet benne valami, hogy kell az az öv, mert a múltkor megpróbáltam kiszabadulni, mert nehogy már csak a Merlini bácsinak sikerüljön, nekem meg nem. Addig-addig feszültem és próbálkoztam, míg sikerült. Irtó büszke voltam magamra. Előre is szóltam Anyának, hogy nézze meg milyen ügyes vagyok! De Anycinak egyáltalán nem tetszett a mutatványom. Tök igazságtalan, mert amikor a tévében szabadulni kell egy bácsinak, akkor őt megtapsolják, engem meg leszúrnak ezért.
Oké, gondoltam. Majd legközelebb nem jelentem be a mutatványt, ha nektek ez kell. Mondjuk hamar rájöttem, hogy mire volt ez a nagy patália a múltkor, mert amikor elégedett arccal ücsörögtem székemben az egyik szabadulás után, Apám fékezett egy csikorgósat. Aztán meg üvöltött is, ami után Anyci azt mondta neki, hogy a gyerek előtt moderáld magad. Nem értem, miért mondta Anyci, tök mókásakat mondott Apa, amit meg is jegyeztem. Jó lesz majd az óvodában, amikor autósat játszunk! De Apám újra rázendített, csak most már ezt nekem mondta, amikor észlelte, hogy kirepültem ülésemből és a két ülés között kuporgok.
Bevallom, jó nagyot estem! Annak azért örültem, hogy nem tettem tönkre a fejemmel a fejtámlára akasztott DVD-lejátszót, mert akkor biztos, még jobban leszidtak volna. Amúgy a DVD lejátszó bazikemény! Tanúsíthatom. És amikor röptében találkoztam vele, nagyon is fájt. De nem sírtam, mert azt hittem, így nem veszik észre, hogy kizuhantam. Jól is jött amúgy, hogy apa ordított velem, mert így már jogosan sírhattam.
Az incidens óta elviselem az övet, de azért még mindig utálom! Most mennem kell, mert Anya tejbegrízt csinál és én azt nagyon szeretem.
Ödön, vagyis Ödi bemutatkozik
2012 július 30. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Ödön a becsületes nevem, de a szüleim és a barátaim csak Ödinek hívnak. Fő foglalatosságom ellenkezni anyukámmal, és felforgatni magam körül mindent. Azt mondják rólam, hogy abszolút túlélő típus vagyok. Akár napi 3-4x is tudok életveszélyes helyzetbe keveredni, de mindig megúszom, mint az a bizonyos 007-es ügynök. Nagyon szeretem feszegetni a határokat, mind szüleim és felvigyázóim türelmében, mind testi épségem tekintetében.
Szerintem hasonlítok az átlag gyerkőcökre, csak nálam sokkal sűrűbben jelentkeznek a bajok. A Bébiguru Blogban sokat fogsz rólam olvasni, mit is műveltem addig, amíg elértem a kisiskoláskort.
Mikulás fotózás az Álomfotó csapatával!
2013 november 22. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Miközben feljött az emeleti fotóstúdióba, körülnézett a Mini-Manó játékosztályán. Nagyon elégedett volt azzal, hogy az újszülött kortól három éves korig polcainkon található játékok milyen széles választékban, és gondosan kiválasztott minőségben találhatóak. Hát, igen! Erre idén különösen nagy gondot fordítottunk!
Megígértük Neki, hogy tolmácsoljuk azt az üzenetét, hogy mind Mikulásra, mind karácsonyra jól átgondoltan válasszatok ajándékot, figyelembe véve a játékok hasznosságát, tartósságát és biztonságát. Ő is így tesz, és láthatóan ő a legsikeresebb ajándékozó immár sok-sok éve.
Várunk Benneteket a három napos Mikulás fotózáson az Álomfotós lányokkal, ahol akár a gyerkőcöd átadhatja a Mikulásnak az ajándékkívánságát is! Jópofa lehet, ha télies kiegészítőket is hoztok magatokkal a fotózásra (sapka, sál), hogy még mókásabb képek készüljenek.
A Mini-Manó csapata