Ödi szállodába megy – 2. rész.
2012 szeptember 2. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Szépen fent a tizediken kaptunk szobát! Nem tudom, hogy a tíz az mennyi, de biztos sok, mert anyáék nem örültek neki. Én igen, mert akkor biztos, hogy annyira magasan van, hogy tuti lesz lift, amit én nagyon imádok! Így is lett! Lifttel mentünk fel a szobáig. Amikor benyitottunk, Anyuci ledobta a kezéből a két táskát és felkiáltott, hogy: „Végre itt!”, de nem sokáig tartott a lelkesedése. Apa sokszor lement a kocsihoz, és cipelte fel a holmijainkat, amivel egyszer csak megtelt a szoba. Majd mire elrámoltunk, kiderült, hogy nincs annyi szabad hely, ahová kinyithatnánk az utazóágyamat. Apa intézkedett, költöztünk. Feljebb mentünk két emelettel.
Az tudom, hogy mennyi, így nemsokára tényleg indulhatott a holiday, amin kalandok sorát éltem meg ebben a szuper, nagy szállodában. A legtutibb az volt, amikor egy bácsi kimentett a medencéből. Pedig én csak rekordot akartam dönteni a víz alatti lélegzésből. Igaz, hogy csak 5-ig tudok számolni, de azt egy csomószor. Amikor már jó sokszor számoltam el ötig, azt vettem észre, hogy egy nagy, szőrös bácsi rémült tekintettel föltép a medence aljáról. Majd megkérdezte tőlem, hogy „Jól vagy kisöreg?”. Én nem tudtam hová tenni a kérdést és kikerekedett szemmel azt válaszoltam, hogy „Elrontottad a világrekordomat”! Az öreg, ijedt tekintete ostobára váltott, majd visszarakott a vízbe és annyit mondott, hogy „Bocs”.
De volt más is. Az étteremben vacsiztunk, amikor az etetőszékbe ücsörögtem, amit úgy raktak az asztalhoz, hogy a lábammal pont elértem az asztal lábát. Amíg a csigalassúságú pincérek kihozták a kaját, tök jól tudtam hintázni úgy, hogy minden alkalommal elrugaszkodtam az asztaltól. Anya többször rámszólt, hogy “Ne csináld Ödi”, és én be is fejeztem. De aztán elfelejtettem, hogy mit mondott, és egy jó nagy elrugaszkodással már billentem is hátrafelé. Most azt hiszed, hogy az jön, hogy hátraestem. Hát nem, mert végig fogtam a terítőt! A jelenet minden részlete meg van kockáról kockára. Anya, apa ugrik, villák, kanalak a földön, asztalon felborult üdítősüvegek, de a legviccesebb mégis az volt, ahogy a paradicsomleves folyt végig apa nadrágján. Én azt vártam, hogy most jön, hogy üvölteni fognak velem. De anya kikapott az etetőszékből, magához ölelt és csak szorított és szorított. Majd maga elé emelt és a szemembe nézett. És azt mondta, hogy „Ilyet soha, de soha, de soha nem csinálj!” Azt hittem, hogy megúsztam ennyivel, de aztán hozzátette, hogy „Ezért még vacsora után számolunk!”. Sajnos örökre el kellett búcsúznom a jó kis, hintázós etetőszéktől, mert a pincérbácsi hozott egy másikat, amibe úgy beszíjazta, ahogy az autósülésbe szoktak, pedig azt nagyon utálom.
Ezzel a székkel más kalandom volt néhány nap múlva. Te szórtál már borsot a szemedbe? Ha nem, örülj neki, ha igen, akkor tudod, hogy miről beszélek. Pasiként nehezen vallom be, de üvöltöttem, mert rohadtul csípett. Itt a történet leegyszerűsítve annyi, hogy egy óvatlan pillanatban megkaparintottam a borsszórót és űrhajósat játszottam vele. Marha jól néz ki, ahogy űrrakétaként apró lyukakon jön ki a bors, olyan mintha füst lenne. A gond akkor kezdődött, amikor az űrhajó elhagyta az orrom magasságát és pályára állt. Na akkor érkezett nagyobb mennyiségű bors a szemembe. Amit utána természetesen még jól bele is dörzsöltem. Azért gondolom, hogy nagyon hangos voltam, mert mire már foltokban láttam, nagyon sok aggódó tekintet szegeződött rám. És még másnap is kérdezgették idegen emberek anyucitól, hogy „Jobban van már a gyerek?”.
Hű, hogy elszállt az idő, pedig még tök sok minden történt velem, de most mennem kell csicsikázni, megígérem, hogy hamarosan megírom a többi kalandomat is.
Ödi szállodába megy! – 1. rész
2012 augusztus 24. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Hello, Ödi vagyok a rossz kisfiú! 🙂 Ha hiszed, ha nem, rengeteg sztorim van a szállodai nyaralásommal kapcsolatban. Anyuci sokszor azt mondja, hogy neki egyáltalán nem pihenés, ha elmegyünk hosszú hétvégére, mert minden másodpercben engem kell figyelni, és ő egyáltalán nem tud kikapcsolódni. Pedig szerintem nagyon kalandos egy ilyen hosszú hétvége!
Legutóbb már az odaút is izgalmasra sikeredett. Apa úgy megtömte a csomagtartót, hogy hátrafelé már egyáltalán nem lehetett kilátni. Anya szólt is neki ezért. Apa azt felelte, hogy ne foglalkozzon vele, mert úgyis előre megyünk, így elég, ha arra lát. Anyát számlátomást ez a válasz nem nyugtatta meg, de nem akart rögtön balhézni. De amikor elénk hajtott egy lovas kocsi az úton, és apa úgy beletaposott a fékbe, hogy csikorogtak a kerekek, az nagyon izgi volt! Én jól be voltam csatolva, így megúsztam az újabb találkozást a DVD monitorral, amiről az előző bejegyzésben olvashatsz. Viszont nagyon közelről találkoztam egy csomó dologgal.
A fülem mellett száguldott el egy tollas ütő, meg a homokozó vödröm és a fejemre hullott néhány strandpapucs. A legviccesebb az volt, amikor rám dőlt egy komplett tálca süti, amit a nagyi erőltetett ránk azzal a dumával, hogy milyen jól fog jönni az úton. Hát erre senki nem gondolt, hogy így fog jönni az úton. Kb. negyvennel landolt az ölemben. Amúgy tök fincsi volt, és az idejét sem tudom, hogy mikor ehettem legálisan csokit a könyökhajlatomból.
Azért anya agyában itt elcsattant valami, amit szó szerint nem írok le, mert akkor hosszú hetekig nem nézhetnék mesét! Amikor lecsitultak a kedélyek, anyuci kitalálta, hogy popsitörlővel letörölgeti rólam a sütidarabokat. Na, találjátok ki, hol volt a pelenkázótáska? Nyertetek! A csomagtartóban, legalul. Szegény apa ezért is kapott. Amikor letisztogattak, minden a helyére került, és mehettünk tovább a szálloda felé. A bazinagy kapkodásban anyáék elfelejtették hátradönteni az ülésemet, ezért mire megérkeztünk, nagyon el volt zsibbadva a nyakam, mert elaludtam az ülésben. Kicsit pityeregtem ettől, de örültem, hogy megérkeztünk erre a csudiklassz helyre. Már a parkolóból látszott egy szupcsi játszótér és egy medence. Sajna nem sokáig élvezhettem a bámészkodást, mert anyu észrevette, hogy egy kis csoki maradt az ülésemben a sütiről és az kellemesen szétkenődött a hátsó felemen. Apával egyöntetűen állították, hogy ez egész máshogy néz ki, mint ami. Így ezzel a kellemetlen tudattal kellett betoppannom a szállodában. A következő bejegyzésben elmesélem, hogy mik történtek velem ebben a szuper szállodában!
Nyaralási problémák! Lehetnek?
2012 augusztus 19. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Múlt héten nyaralni voltunk. Igyekeztem kikapcsolódni, de azért végig ott bujkált bennem a bababoltos. Láttam sok mindent, ami egy repülős nyaralás során megkeseríti a szülők életét. Sőt közelebbről is megismerkedtünk olyan nyaralókkal, akik először utaznak pici gyerekkel. Hát ők úgy gondolták, hogy ha legközelebb jönnének, egy csomó mindent másképp csinálnának. Ők a saját kárukon tanultak.
Te miért ne tanulhatnál az övékén?
Íme a történet egy része, avagy a kölcsön babakocsi tipikus esete:
Sokan repülőút előtt vesznek új kis babakocsit, amit a nyaralásra szánnak, és vannak olyanok, akik kapnak egyet kölcsön a nyaralásra. Az első esettel csak érintőlegesen foglalkozom, a fő témánk most a kölcsön babakocsi. A friss vásárlás hátrányát a repülő beszállóajtajánál tapasztaltam meg, amikor egy kupac ember: reptéri alkalmazottak, stewardessek csapata próbált összecsukni egy esernyő babakocsit, ami szemlátomást néhány napos lehetett. Mivel láttam, hogy hamarosan kárt tesznek a szerkezetben – mint egy mentős vagy egy rendőr – szolgálatba helyeztem magam, amit igen nagy örömmel vettek. Néztek nagyot, hogy honnan vágom ezt a kérdést, amikor a család többi tagja nem is volt a közelemben. De térjünk rá a fő sztorira.
Az apartmanházban megismerkedtünk egy kedves párral, akik egy nem egész 2 éves gyerkőccel, és egy kölcsön babakocsival érkeztek. Hát, az a helyzet, hogy szívtak vele rendesen. Otthon ki se próbálták, elég volt az, hogy a szomszédnak megfelelt, akkor nekik is jó lesz. Használat során kiderült, hogy milyen jól jönne egy naptető vagy napernyő, szuper lenne, ha jobban dönthető lenne a háttámla, és mennyivel kényelmesebb lenne, ha a nem túl magas gyerkőc feje nem érne túl a háttámlán, és igazán jót tudna aludni a gyerkőc a babakocsiban.
Mivel közelebbi barátságba kerültünk, kiderült, hogy többször megfordultak az üzletben, sőt megkapták a nyaralási tippek hírlevelet is, de mivel hirtelen döntés volt az utazás, ezért nem foglalkoztak vele. De nézzük, milyen bosszúságot okoztak ezek a hiányosságok. A napernyő hiánya miatta folyamatosan takargatták a babát, hogy nehogy megégjen. A hosszabb tengerparti sétákat mellőzni kellett, mert Lelle baba (Lelle, a kislány a neve) nem tudott komfortosan aludni a babakocsiban, sőt három nap elteltével kérdeztem rá, hogy szándékosan tolják-e lefékezett bolygókerékkel a babakocsit, mire visszakérdeztek, hogy „Jé, tényleg, ki lehet engedni?”. Apuci és anyuci elmondása szerint a nyaralás végén több tengerparti sétán, shoppingolós kikapcsolódáson és egyéb apartmanházon túli programot iktathattak volna be, ha saját babakocsit hoznak.
Levente és Timi esetéből a következő tanulságok vonhatóak le:
Ha kölcsön babakocsival próbálnál nyaralni, akkor előtte 1-2 hétig szoktasd hozzá a gyerkőcöt, hogy kiderüljön, ha valamire nem alkalmas.
Tengerpartra sose indulj el napernyő nélkül! Ugyan lehetett volna bérelni 16 euro/hétért, de könnyen ki lehet számolni, hogy ennyiért vásárolhattak volna itthon egyet.
Ezzel ugyan őnekik szerencséjük volt, de ha autót bérelsz, a babakocsi mindenképpen férjen bele a kocsi csomagtartójába akár úgyis, ha más is van benne.
Ha nem garantáltan napsütéses helyre mész, vagy reális esély van szúnyogokra, akkor az esővédőt, szúnyoghálót ki ne feledd a csomagból.
Ha nektek is van személyes tapasztalatotok vagy jótanácsotok a most nyaralni induló babásoknak, akkor szóljatok hozzá bátran a bejegyzéshez! A következő bejegyzések egyikében a kölcsönzős autókhoz kapható kölcsönautósülések világába kalauzollak el.
Készüljünk a nyaralásra babával!
2013 július 10. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Ha gyerkőccel nyaralni indulunk, akkor már jó előre fel kell készülnünk. Gondolni kell a szálláslehetőségekre, az utazás fáradalmaira, a higiéniára és természetesen az étkezési lehetőségekre. A nyaralás előtt legalább egy héttel üljünk le, és kezdjünk el listát írni azokról a dolgokról, amiket be kell csomagolnunk, és el kell intéznünk. A lista mindig legyen szem előtt, és amint készen vagyunk valamivel, pipáljuk ki, így tudjuk, hol tartunk.
Mit csomagoljunk be?
Ruhát mindenképpen! Legyen minden napra egy garnitúra ruhája a gyereknek, és még készüljünk plusz három szettel a biztonság kedvéért. Legyen benne pizsama és melegebb ruha is, és ne maradjon ki a kalap, és persze a cipők sem.
Tisztasági felszerelést! Készítsünk össze mindent a pelenkázáshoz: pelenkát, törlőkendőt, popsikrémet, hintőport, szemetesszákot a használt pelenkáknak. Ne felejtsük el összekészíteni a baba saját fürdetőjét, samponját, hajkeféjét, törölközőjét, fogkeféjét sem. Nem baj, ha fertőtlenítő gél is van a csomagunkban, jól jöhet az utazás során.
Ennivalót, ha szükséges. A nyaralás típusától függ, hogy mennyire érdemes étellel is felkészülni. Akinek erre is gondolnia kell, azoknak ajánljuk, hogy ha tápszeres a baba, akkor vigyünk magunkkal belőle, nehogy a helyszínen ne lehessen ilyet kapni. Azokban az országokba, ahol nem iható a víz, mindenképpen készüljünk babavízzel is.
Játékokról se feledkezzünk meg! Ha szeretnénk egy nyugodt nyaralást, akkor gondoskodjunk arról, hogy a csemete kedvenc játéka ne maradjon ki a csomagból. Ezen kívül még csomagoljunk be olyan játékokat, amik hosszabban lekötik a gyerkőcöt (homokozó-, fürdő- és autós játékok). Persze könyvről se feledkezzünk meg, jó szolgálatot tehet a kocsiban és este a meséléskor is.
Fontos, hogy legyen megfelelő gyógyszer nálunk! Jobb felkészülni, mint megijedni, ezért legyen nálunk napégés és rovarcsípés elleni krém, láz- és fájdalomcsillapító, és hasmenés elleni szer is. Utazás előtt pár hónappal váltsuk ki az ingyenes európai betegbiztosítási kártyát a családnak, és ne hagyjuk otthon az iratainkat sem. Nézzünk utána, hogy utazáskor a babának milyen iratokra van szüksége pontosan.
A babakocsi ne maradjon otthon! Még sokszor furán néznek az emberek azokra az anyukákra, akik babakocsiban tolnak 3 éves gyerekeket, de nyaraláskor sokkal könnyebb úgy kirándulni, ha a kocsi kéznél van. Bele lehet ültetni, ha a gyerkőc megunta a sétálást, vagy egyszerűen elfáradt. Ilyen esetekben nagyon jól jöhet egy könnyű, esernyőre csukható sport babakocsi, ami alig foglal el helyet a csomagtartóban.
Védelmet a nap ellen! Keressük elő a kiskalapot, legyen kifejezetten gyerekek számára készített magas faktorszámú naptejük, és egy UV szűrős napszemüveg is nagyon jól jöhet a nyaralás alatt.
Mivel utazunk?
Ha autóval: érdemes felkészülnünk a hosszabb útra elegendő folyadékkal, esetleg étellel. Helyezzünk fel napellenzőt az ablakra, hogy ne zavarja a gyerkőcöt a napsütés. Amennyiben ketten utazunk a babával, vásároljunk olyan babatükröt, amivel látjuk a babát. Gondoskodjunk játékokról is, amik hosszabb időre lekötik a figyelmét. Főként kisbabák esetében óránként érdemes megállni, kivenni a babát a gyerekülésből, és megmozgatni magunkat.
Ha repülővel: Indulás előtt hívjuk fel a légitársaságot, és egyeztessük, hogy mit kell vinnünk, esetleg kell-e gyerekülés, babavíz, milyen lehetőségek vannak az etetésre. Legyen nálunk egy itatópohár, mert a fül bedugulását fel- és a leszálláskor ivással el lehet kerülni. Játékról és esetleg könyvről gondoskodjunk, sőt a babakocsit is magunkkal tudjuk vinni, de ezt is érdemes előre megbeszélnünk a légitársasággal.
Tischler János
Mini-Manó Babacentrum megálmodója
A cikk megjelent a Bébik, kicsik és nagyok magazin júniusi számában!