Szeretnél még jobb szülő lenni?
2012 szeptember 24. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Természetesen biztosak vagyunk abban, hogy remek szülő vagy! Bennünk azonban néha fel szokott merülni a kétség, hogy biztosan jó irányba terelgetjük-e gyerkőceinket. Nem alkalmazunk-e esetleg túl konzervatív módszereket, vagy nem engedjük-e túl szabadjára őket. Jó-e, ha erőltetjük a tanulást? Milyen az ideális szülő-gyerek kapcsolat? Még számtalan ilyen kérdés foglalkoztat minket, főleg akkor, ha a gyerkőc egy újabb életszakaszba lép.
Más volt a problémánk karonülőként, kúszómászóként, más a bölcsi- vagy oviba szoktatáskor. Egészen új kihívás volt az iskolakezdés, és jövőre újabb szakaszba lépünk, mert a kisebbik fiúnk felső tagozatba, a nagyobbik pedig középiskolába megy. Alapvetően úgy érezzük, hogy sikeres szülők vagyunk, de szívesen megragadunk minden olyan alkalmat, ahol szülőként fejlődhetünk, hogy még jobbak legyünk, és meg tudjunk felelni a kor kihívásainak. Tudjuk jól, ha a gyereknevelésben botlunk egy kicsit, és hamar észleljük az esetleges tévedéseket, még akkor sem könnyű korrigálni, deha nem tűnik fel időben a hiba vagy makacsul ragaszkodunk elveinkhez, beláthatatlan következményekkel járhat, ami kihathat a gyerek egész életére.
Nem akarok nagy szavakat használni, de tényleg óriási felelősség szülőnek lenni, ezért mi biztosan ott leszünk Bernard Percy „Lehet könnyű a gyereknevelés’’ előadásán 2012. október 23-án. A tavalyi szemináriumáról barátainktól nagyon sok jót hallottunk és nagyon reméltük, hogy idén is ellátogat Magyarországra, hogy alkalmunk legyen találkozni vele, és meghallgatni őt. Szívesen vennénk, ha velünk tartanál Te is, kihasználva ezt az alkalmat, mert ki tudja mikor látogat el legközelebb hazánkba. Bernard Percy-ről és a méltán sikeres módszeréről ide kattintva olvashatsz. Az eseményről bővebben, véleményekkel és videókkal ide kattintva ismerkedhetsz meg!!
Mi biztosan ott leszünk, reméljük, hogy találkozunk!
Tischler Edina és Janó
Nyárbúcsúztató a Mini-Manóban!
2012 szeptember 8. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Ahogy az elmúlt években, most is egy kis bulival, kedvezményekkel és egyéb meglepetésekkel készültünk arra, hogy elbúcsúztassuk augusztus 30-án ezt a változatos, kinek rövidnek, kinek hosszúnak tűnő évszakot! Sokan az őszt szomorú évszaknak élik meg, ezért úgy gondoltuk, hogy nyár végén játékos vidámsággal, pénztárca mosolyogtató árakkal, nightshoppinggal és néhány egyéb kellemes meglepetéssel kedveskedünk Nektek! A rendezvényünk, mint eddig minden hasonló megmozdulás, teljesen díjmentes volt a látogatók számára. Milyen programjaink voltak? Kattints ide és megtudod!
De meséljenek inkább a képek! 🙂
Ödi szállodába megy – 2. rész.
2012 szeptember 2. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Szépen fent a tizediken kaptunk szobát! Nem tudom, hogy a tíz az mennyi, de biztos sok, mert anyáék nem örültek neki. Én igen, mert akkor biztos, hogy annyira magasan van, hogy tuti lesz lift, amit én nagyon imádok! Így is lett! Lifttel mentünk fel a szobáig. Amikor benyitottunk, Anyuci ledobta a kezéből a két táskát és felkiáltott, hogy: „Végre itt!”, de nem sokáig tartott a lelkesedése. Apa sokszor lement a kocsihoz, és cipelte fel a holmijainkat, amivel egyszer csak megtelt a szoba. Majd mire elrámoltunk, kiderült, hogy nincs annyi szabad hely, ahová kinyithatnánk az utazóágyamat. Apa intézkedett, költöztünk. Feljebb mentünk két emelettel.
Az tudom, hogy mennyi, így nemsokára tényleg indulhatott a holiday, amin kalandok sorát éltem meg ebben a szuper, nagy szállodában. A legtutibb az volt, amikor egy bácsi kimentett a medencéből. Pedig én csak rekordot akartam dönteni a víz alatti lélegzésből. Igaz, hogy csak 5-ig tudok számolni, de azt egy csomószor. Amikor már jó sokszor számoltam el ötig, azt vettem észre, hogy egy nagy, szőrös bácsi rémült tekintettel föltép a medence aljáról. Majd megkérdezte tőlem, hogy „Jól vagy kisöreg?”. Én nem tudtam hová tenni a kérdést és kikerekedett szemmel azt válaszoltam, hogy „Elrontottad a világrekordomat”! Az öreg, ijedt tekintete ostobára váltott, majd visszarakott a vízbe és annyit mondott, hogy „Bocs”.
De volt más is. Az étteremben vacsiztunk, amikor az etetőszékbe ücsörögtem, amit úgy raktak az asztalhoz, hogy a lábammal pont elértem az asztal lábát. Amíg a csigalassúságú pincérek kihozták a kaját, tök jól tudtam hintázni úgy, hogy minden alkalommal elrugaszkodtam az asztaltól. Anya többször rámszólt, hogy “Ne csináld Ödi”, és én be is fejeztem. De aztán elfelejtettem, hogy mit mondott, és egy jó nagy elrugaszkodással már billentem is hátrafelé. Most azt hiszed, hogy az jön, hogy hátraestem. Hát nem, mert végig fogtam a terítőt! A jelenet minden részlete meg van kockáról kockára. Anya, apa ugrik, villák, kanalak a földön, asztalon felborult üdítősüvegek, de a legviccesebb mégis az volt, ahogy a paradicsomleves folyt végig apa nadrágján. Én azt vártam, hogy most jön, hogy üvölteni fognak velem. De anya kikapott az etetőszékből, magához ölelt és csak szorított és szorított. Majd maga elé emelt és a szemembe nézett. És azt mondta, hogy „Ilyet soha, de soha, de soha nem csinálj!” Azt hittem, hogy megúsztam ennyivel, de aztán hozzátette, hogy „Ezért még vacsora után számolunk!”. Sajnos örökre el kellett búcsúznom a jó kis, hintázós etetőszéktől, mert a pincérbácsi hozott egy másikat, amibe úgy beszíjazta, ahogy az autósülésbe szoktak, pedig azt nagyon utálom.
Ezzel a székkel más kalandom volt néhány nap múlva. Te szórtál már borsot a szemedbe? Ha nem, örülj neki, ha igen, akkor tudod, hogy miről beszélek. Pasiként nehezen vallom be, de üvöltöttem, mert rohadtul csípett. Itt a történet leegyszerűsítve annyi, hogy egy óvatlan pillanatban megkaparintottam a borsszórót és űrhajósat játszottam vele. Marha jól néz ki, ahogy űrrakétaként apró lyukakon jön ki a bors, olyan mintha füst lenne. A gond akkor kezdődött, amikor az űrhajó elhagyta az orrom magasságát és pályára állt. Na akkor érkezett nagyobb mennyiségű bors a szemembe. Amit utána természetesen még jól bele is dörzsöltem. Azért gondolom, hogy nagyon hangos voltam, mert mire már foltokban láttam, nagyon sok aggódó tekintet szegeződött rám. És még másnap is kérdezgették idegen emberek anyucitól, hogy „Jobban van már a gyerek?”.
Hű, hogy elszállt az idő, pedig még tök sok minden történt velem, de most mennem kell csicsikázni, megígérem, hogy hamarosan megírom a többi kalandomat is.
Ödi szállodába megy! – 1. rész
2012 augusztus 24. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Hello, Ödi vagyok a rossz kisfiú! 🙂 Ha hiszed, ha nem, rengeteg sztorim van a szállodai nyaralásommal kapcsolatban. Anyuci sokszor azt mondja, hogy neki egyáltalán nem pihenés, ha elmegyünk hosszú hétvégére, mert minden másodpercben engem kell figyelni, és ő egyáltalán nem tud kikapcsolódni. Pedig szerintem nagyon kalandos egy ilyen hosszú hétvége!
Legutóbb már az odaút is izgalmasra sikeredett. Apa úgy megtömte a csomagtartót, hogy hátrafelé már egyáltalán nem lehetett kilátni. Anya szólt is neki ezért. Apa azt felelte, hogy ne foglalkozzon vele, mert úgyis előre megyünk, így elég, ha arra lát. Anyát számlátomást ez a válasz nem nyugtatta meg, de nem akart rögtön balhézni. De amikor elénk hajtott egy lovas kocsi az úton, és apa úgy beletaposott a fékbe, hogy csikorogtak a kerekek, az nagyon izgi volt! Én jól be voltam csatolva, így megúsztam az újabb találkozást a DVD monitorral, amiről az előző bejegyzésben olvashatsz. Viszont nagyon közelről találkoztam egy csomó dologgal.
A fülem mellett száguldott el egy tollas ütő, meg a homokozó vödröm és a fejemre hullott néhány strandpapucs. A legviccesebb az volt, amikor rám dőlt egy komplett tálca süti, amit a nagyi erőltetett ránk azzal a dumával, hogy milyen jól fog jönni az úton. Hát erre senki nem gondolt, hogy így fog jönni az úton. Kb. negyvennel landolt az ölemben. Amúgy tök fincsi volt, és az idejét sem tudom, hogy mikor ehettem legálisan csokit a könyökhajlatomból.
Azért anya agyában itt elcsattant valami, amit szó szerint nem írok le, mert akkor hosszú hetekig nem nézhetnék mesét! Amikor lecsitultak a kedélyek, anyuci kitalálta, hogy popsitörlővel letörölgeti rólam a sütidarabokat. Na, találjátok ki, hol volt a pelenkázótáska? Nyertetek! A csomagtartóban, legalul. Szegény apa ezért is kapott. Amikor letisztogattak, minden a helyére került, és mehettünk tovább a szálloda felé. A bazinagy kapkodásban anyáék elfelejtették hátradönteni az ülésemet, ezért mire megérkeztünk, nagyon el volt zsibbadva a nyakam, mert elaludtam az ülésben. Kicsit pityeregtem ettől, de örültem, hogy megérkeztünk erre a csudiklassz helyre. Már a parkolóból látszott egy szupcsi játszótér és egy medence. Sajna nem sokáig élvezhettem a bámészkodást, mert anyu észrevette, hogy egy kis csoki maradt az ülésemben a sütiről és az kellemesen szétkenődött a hátsó felemen. Apával egyöntetűen állították, hogy ez egész máshogy néz ki, mint ami. Így ezzel a kellemetlen tudattal kellett betoppannom a szállodában. A következő bejegyzésben elmesélem, hogy mik történtek velem ebben a szuper szállodában!
Nyaralási problémák! Lehetnek?
2012 augusztus 19. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Múlt héten nyaralni voltunk. Igyekeztem kikapcsolódni, de azért végig ott bujkált bennem a bababoltos. Láttam sok mindent, ami egy repülős nyaralás során megkeseríti a szülők életét. Sőt közelebbről is megismerkedtünk olyan nyaralókkal, akik először utaznak pici gyerekkel. Hát ők úgy gondolták, hogy ha legközelebb jönnének, egy csomó mindent másképp csinálnának. Ők a saját kárukon tanultak.
Te miért ne tanulhatnál az övékén?
Íme a történet egy része, avagy a kölcsön babakocsi tipikus esete:
Sokan repülőút előtt vesznek új kis babakocsit, amit a nyaralásra szánnak, és vannak olyanok, akik kapnak egyet kölcsön a nyaralásra. Az első esettel csak érintőlegesen foglalkozom, a fő témánk most a kölcsön babakocsi. A friss vásárlás hátrányát a repülő beszállóajtajánál tapasztaltam meg, amikor egy kupac ember: reptéri alkalmazottak, stewardessek csapata próbált összecsukni egy esernyő babakocsit, ami szemlátomást néhány napos lehetett. Mivel láttam, hogy hamarosan kárt tesznek a szerkezetben – mint egy mentős vagy egy rendőr – szolgálatba helyeztem magam, amit igen nagy örömmel vettek. Néztek nagyot, hogy honnan vágom ezt a kérdést, amikor a család többi tagja nem is volt a közelemben. De térjünk rá a fő sztorira.
Az apartmanházban megismerkedtünk egy kedves párral, akik egy nem egész 2 éves gyerkőccel, és egy kölcsön babakocsival érkeztek. Hát, az a helyzet, hogy szívtak vele rendesen. Otthon ki se próbálták, elég volt az, hogy a szomszédnak megfelelt, akkor nekik is jó lesz. Használat során kiderült, hogy milyen jól jönne egy naptető vagy napernyő, szuper lenne, ha jobban dönthető lenne a háttámla, és mennyivel kényelmesebb lenne, ha a nem túl magas gyerkőc feje nem érne túl a háttámlán, és igazán jót tudna aludni a gyerkőc a babakocsiban.
Mivel közelebbi barátságba kerültünk, kiderült, hogy többször megfordultak az üzletben, sőt megkapták a nyaralási tippek hírlevelet is, de mivel hirtelen döntés volt az utazás, ezért nem foglalkoztak vele. De nézzük, milyen bosszúságot okoztak ezek a hiányosságok. A napernyő hiánya miatta folyamatosan takargatták a babát, hogy nehogy megégjen. A hosszabb tengerparti sétákat mellőzni kellett, mert Lelle baba (Lelle, a kislány a neve) nem tudott komfortosan aludni a babakocsiban, sőt három nap elteltével kérdeztem rá, hogy szándékosan tolják-e lefékezett bolygókerékkel a babakocsit, mire visszakérdeztek, hogy „Jé, tényleg, ki lehet engedni?”. Apuci és anyuci elmondása szerint a nyaralás végén több tengerparti sétán, shoppingolós kikapcsolódáson és egyéb apartmanházon túli programot iktathattak volna be, ha saját babakocsit hoznak.
Levente és Timi esetéből a következő tanulságok vonhatóak le:
Ha kölcsön babakocsival próbálnál nyaralni, akkor előtte 1-2 hétig szoktasd hozzá a gyerkőcöt, hogy kiderüljön, ha valamire nem alkalmas.
Tengerpartra sose indulj el napernyő nélkül! Ugyan lehetett volna bérelni 16 euro/hétért, de könnyen ki lehet számolni, hogy ennyiért vásárolhattak volna itthon egyet.
Ezzel ugyan őnekik szerencséjük volt, de ha autót bérelsz, a babakocsi mindenképpen férjen bele a kocsi csomagtartójába akár úgyis, ha más is van benne.
Ha nem garantáltan napsütéses helyre mész, vagy reális esély van szúnyogokra, akkor az esővédőt, szúnyoghálót ki ne feledd a csomagból.
Ha nektek is van személyes tapasztalatotok vagy jótanácsotok a most nyaralni induló babásoknak, akkor szóljatok hozzá bátran a bejegyzéshez! A következő bejegyzések egyikében a kölcsönzős autókhoz kapható kölcsönautósülések világába kalauzollak el.
Minden gyanús, ami nem kínai?
2012 augusztus 16. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Manapság szkeptikusak vagyunk, ha valamire nem a Made in China felirat van írva. Megfordult a fejünkben, amikor más nemzetet tüntetnek fel gyártóként, lehet, hogy nem is ott csinálják, hanem átcímkézik a termékeket. Ha mégis Európában készül, akkor pedig biztos marha drága. Babaholmik esetében különösebb sok kínai termékkel találkozunk a boltban, szinte nem is tud felnőni úgy egy gyerek, hogy elkerülje a Made in China feliratot a játékain stb.
Hogy ez jó vagy rossz? Inkább ne menjünk ebbe bele, mert nálam okosabb emberek sem tudnak megnyugtató választ adni erre a kérdésre.
De vegyük górcső alá, mégis milyen babatermékek azok, amiket nem Kínában gyártanak. Magyarországon még gyártódik néhányféle babaruha, véleményem szerint kiemelkedő minőségben, és az utóbbi időben már a designnal sem vagyunk lemaradva az európai trendektől. Világszínvonalon gyártanak Magyarországon légzésfigyelőket, és büszkék lehetünk arra, hogy az orrszívós porszívó magyar találmány. Ágyneműt is varrnak itthon, de annak alapanyaga általában távol-keleti. Lengyel barátaink babakocsigyártással szépítik az európai babagyártási statisztikát. Az autóbiztonsági ülésekből a csúcskategóriát még Európában gyártják, de ott is fellelhető egy-egy kínai darab.
Éppen ezért nagyon örültem a meghívásnak, amikor az olaszországi CAM cég meghívott a gyárukba gyárlátogatásra, és a legújabb kollekciójuk bemutatójára. Gondoltam, most kiderült, mennyire made in Italy a Made in Italy a CAM és NN babakocsik esetében. Ugyan ők mindig állították, hogy Olaszországban készülnek a termékek, de néhány babakocsijuk nagyon hasonló árban van, mint a kínai konkurensek, ezért nyilván nekünk is gyanús volt, hogy csinálják.
Amikor megérkeztünk a gyárhoz, azonnal átérezhettük az olaszos életérzést, a gyár tulajdonosa és annak lánya fogadott minket és egy gyönyörű, tóparti vendéglőbe ismerkedhettünk meg az olasz gasztronómia csodáival. Másnap reggel szintén ők fogadtak minket és megnézhettük a gyárat, ami minden elképzelésünknél nagyobb méretű, és német üzemeket felülmúlóan jól szervezett volt. Fényképezőgépemmel sikerült egy-két munkafolyamatot elcsípni, ugyan nem túl jó minőségben, de megosztom veletek, hogy mit is láttam.
Rá is kérdeztem, hogy mikor kerülhet Made in Italy felirat a babakocsikra. Nagyon meglepődtem a válaszon, mert még a szövetnek is Olaszországban kell készülnie ahhoz, hogy ráírják a termékre, hogy Made in Italy, mert azt természetesen láttuk, hogy a fémet a helyszínen hajlítják, a műanyagüzem ontja magából a kisebb-nagyobb alkatrészeket, de szövetet nem láttunk a gyár területén. A speciális babakocsihoz készült kelméket Olaszország különböző részeiről szerzik be. Annyira elkötelezettek a Made in Italy szlogen hitelessége iránt, hogy ott jártunkkor hozták a műanyag granulátumokat a fröccsöntő üzembe és még ezeknek a zsákján is Made in Italy feliratot láttunk. Ők meggyőztek róla, hogy lehet versenyképes, kiváló minőségű termékeket versenyképes áron európai gyártásban is is babakocsikat készíteni. Reméljük, hogy egyre több jó példát tudunk majd itt bemutatni.
Játssz velünk a Zöldbaba és a Mini-Manó közös játékán!
2012 augusztus 13. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Zöldben a Baba!Ki a szabadba, ki a természetbe! A nyári időszakban gyakrabban fotózzuk babánkat! Ideális fényviszonyok, buja növényzet, kéklő tenger és napbarnított, egészséges bőr. Első, második, sokadik közös családi nyaralás, ahol minden bizonnyal Te is előszeretettel fényképezed a kis babócát! Nincs is annál szebb, mint a természet lágy ölén, zöldben megörökített babafotó! Éppen ezért várjuk a Ti fotótokat is a Zöldbaba és a Mini Manó közös nyári fotópályázatára!
Fotók feltöltési ideje: 2012. augusztus 1.- 2012. augusztus 15.
Szavazás ideje: 2012. augusztus 16. – 2012. augusztus 31.
Legtöbb szavazatot kapott fotót feltöltő nyereménye: Green Baby Kezdőszett
Green Baby különdíjasának (a Zöldbaba cég képviselői egy feltöltőt fognak kiválasztani) nyereménye: egy 10 darabos organikus textil pelenka csomag
Játszatok és nyerjetek értékes Green Baby ajándékot!
Babakocsi Fitnesz a TV2 Aktív műsorában
2012 augusztus 1. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Aki fel van iratkozva a Mini-Manó Babacentrum hírlevelére, annak nem mesélek újdonságot azzal, hogy néhány héttel ezelőtt csapatunk és néhány anyuka társaságában részt vettünk egy különleges dolog, a Babakocsi Fitnesz magyar meghonosításán.
A Babakocsi Fitnesz egy Amerikából induló mozgásőrület, melynek az alapja az, hogy ne kelljen a gyermekünket magára hagyni egy percig sem, amíg mi igyekszünk ledolgozni a terhesség során ránk rakódott kilókat! Az ötlet szuper, és mi szerettünk volna részt vállalni abban, hogy ez itthon is meghonosodjon, mert tudjuk, hogy mennyire nincs ideje az anyukáknak és mennyire jó lenne egy olyan elfoglaltság, amivel a gyerkőc mellett lehet tornázni. Így a TV2 Aktív műsorának a forgatáson vettünk részt, és hívtuk meg az anyukákat, hogy ismerkedjenek meg ezzel az új mozgásformával. Nagyon jól sikerült a forgatás, amin részt vett Judy, a Groovehouse énekesnője és Völgyesi Gabi is, a Unique frontembere, akik mindketten anyukák.
Most jöjjön egy kis képes és videós ízelítő a Babakocsi Fitneszből:
Kedvenc képeink:
Ödi utazik
2012 július 30. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
Hát ez elég rég volt, tán két vagy három éves lehettem, de emlékeimben olyan, mintha tegnap lett volna. Tudnod kell rólam, hogy imádok utazni, főleg kocsival, mert az bazijó, kivéve, hogy beszíjaznak az ülésbe, mint egy elmebeteget. A fotelkám egész kényelmes, de ott van az az öv. Hát, azt nagyon utálom!
Anyuci, amikor bekapcsol, az egyik kezével mindig hátratol, majd a másik kezével a lábam közt lógó madzagot meghúzza és úgy beszorít az ülésbe, hogy teljesen beletapadok, mint Gagarin bácsi a kilövés pillanatában. Őt egyszer láttam a tévében, jól oda volt passzírozva a székéhez. Mondjuk azt nem igazán értem, hogy hová tűntek a színek Gagarin bácsi adása alatt a tévéből?! Biztos elvesztek, mert annyira régen volt.
Szóval az övet utálom, de apa szerint muszáj, nehogy kirepüljek az ülésemből, ha fékez. Lehet benne valami, hogy kell az az öv, mert a múltkor megpróbáltam kiszabadulni, mert nehogy már csak a Merlini bácsinak sikerüljön, nekem meg nem. Addig-addig feszültem és próbálkoztam, míg sikerült. Irtó büszke voltam magamra. Előre is szóltam Anyának, hogy nézze meg milyen ügyes vagyok! De Anycinak egyáltalán nem tetszett a mutatványom. Tök igazságtalan, mert amikor a tévében szabadulni kell egy bácsinak, akkor őt megtapsolják, engem meg leszúrnak ezért.
Oké, gondoltam. Majd legközelebb nem jelentem be a mutatványt, ha nektek ez kell. Mondjuk hamar rájöttem, hogy mire volt ez a nagy patália a múltkor, mert amikor elégedett arccal ücsörögtem székemben az egyik szabadulás után, Apám fékezett egy csikorgósat. Aztán meg üvöltött is, ami után Anyci azt mondta neki, hogy a gyerek előtt moderáld magad. Nem értem, miért mondta Anyci, tök mókásakat mondott Apa, amit meg is jegyeztem. Jó lesz majd az óvodában, amikor autósat játszunk! De Apám újra rázendített, csak most már ezt nekem mondta, amikor észlelte, hogy kirepültem ülésemből és a két ülés között kuporgok.
Bevallom, jó nagyot estem! Annak azért örültem, hogy nem tettem tönkre a fejemmel a fejtámlára akasztott DVD-lejátszót, mert akkor biztos, még jobban leszidtak volna. Amúgy a DVD lejátszó bazikemény! Tanúsíthatom. És amikor röptében találkoztam vele, nagyon is fájt. De nem sírtam, mert azt hittem, így nem veszik észre, hogy kizuhantam. Jól is jött amúgy, hogy apa ordított velem, mert így már jogosan sírhattam.
Az incidens óta elviselem az övet, de azért még mindig utálom! Most mennem kell, mert Anya tejbegrízt csinál és én azt nagyon szeretem.
Séta az esőben
2012 szeptember 25. | Szerző: dorothylevele@gmail.com
A meleg nyár után sokan alig várjuk, hogy kellemesebbre forduljon az idő. Ha babázol, neked és gyermekednek is jobban esnek majd a séták az enyhe időben, azonban arra mindig fel kell készülnöd, hogy bármikor jöhet egy eső. Ettől nem kell megijedni, egyszerűen csak arra kell figyelni, hogy a babakocsis sétához mindig megfelelő legyen a felszerelés.
Az esővédő legyen mindig nálad!
Ez a tartozék igazán kicsire hajtogatható, így nem foglal túl nagy helyet, nem nehéz, a kosárban bőven elfér, és nem zavar semmiben. Viszont ha nincs nálad, egy hirtelen eső igen kellemetlen lehet.
A baba nem fog megfulladni
Az esővédőket úgy találták ki, hogy a babakocsira téve bőven legyen hely ahhoz, hogy a babád kapjon levegőt, és alulról is folyamatosan beáramlik a friss levegő, ezért emiatt nem kell aggódnod.
Ha nagyon fúj a szél
Ha nagy szélben kell elindulnod, nagyon praktikus az áthajtható kar vagy a megfordítható ülés. Az áthajtható karral mindig egyszerűen megoldhatod, hogy a babakocsi ne legyen széllel szemben. A megordítható ülést nagy szélben úgy tedd a vázra, hogy a babád veled szemben legyen. Így ha menet közben nem is tudod megfordítani, tologatás közben a saját testeddel nagyon sokat felfogsz a szélből.
Mit csinálj, ha haza értetek?
Először is vedd le a babakocsiról az esővédőt, és szétnyitva szárítsd meg. Ne használj hajszárítót, ne tedd fűtőtest közelébe, mert sérülhet. Elég lesz 20 perc, és összehajtogathatod. A téli hidegben is fontos, hogy 20 percig ne hajtsd össze, mert a hideg, merev anyag eltörhet.
Amíg szárad az esővédő, töröld szárazra a babakocsi vázát, hogy megóvd, és hagyd kinyitva, hogy ha esetleg a huzat is vizes lett, megszáradhasson. A babakocsit csak teljesen száraz állapotban csukd össze. Ha nem csapágyasak a kerekek, szilikonnal fújd be a tengelyeket, így hosszabb ideig megtarthatod az eredeti állapotában.
A rosszabb idő ne legyen gond, csak szánj 10 percet séta után arra, hogy minden felszereléseteket megfelelően kezeld, és mindig legyen nálad az esővédő, így biztos, hogy a sétát mindig megússzátok szárazon.
Védekezz az eső ellen praktikus termékeinkkel ide kattintva!